Nápoly világszerte  ismert városnegyede, a Sophia Loren és Marcello Mastroianni főszereplésével készült, Házasság olasz módra című film fő helyszíne, rengeteg működő és elhagyatott templom, kolostor lelőhelye, színes falú, barokk paloták és puritán kaszárnyaépületek szinte egymásra épülő kaotikus kavalkádja. Csavargásaim és gasztronómiai felfedezéseim gyakori kiindulópontja.

Jellegzetes épületrészlet a Spanyol negyedekben

A Spanyol Negyedek a Sant Elmo erőd alatt épültek, a mai Vittorio Emmanuele úttól lefelé ereszkedő domboldalon, egészen a város forgalmas bevásárlóutcájáig, a via Toledoig. Nápoly talán legélénkebb, legszínesebb része ez, egy mikrokozmosz, város a városban, sajátos tradíciókkal, szűk sikátorok labirintusával és az ezeket összekötő lépcsősorokkal, utcára nyíló kis lakásokkal és boltokkal, az utca felett kifeszített köteleken száradó ruhákkal, de legfőképpen mozgalmas utcai életével. Mert a Spanyol Negyedekben a falak nem jelentenek választóvonalat a lakás és a falakon túli világ között: az utca olyan, mint valamiféle közös nappali, amely  összekapcsolódik a bassok-kal (utcára nyíló földszinti lakásokkal), olyan hely, ahol a nyitott ajtók és ablakok előtt szinte mindig megáll egy-két helybéli néhány szóra, ahol idegenként is könnyű szóba elegyedni az emberekkel, elég csak útbaigazítást kérni valamelyik híresség falfestménye felé.  Olyan hely ez, ahol illik köszönni csillogó tisztaságú lakásuk ajtaja előtt magányosan ücsörgő vagy éppen krumplit hámozó signoráknak, és ahol fogadják is a köszönésed egy nápolyi nyelven mondott jó napottal vagy jó estéttel. Egy olyan hely, ahol fülledt nyári estéken nem számít illetlenségnek bekandikálni a nyitott ablakon, főleg, ha az ablakkal szemközti TV-ben épp a Nápoly játszik bajnoki meccset. Iyenkor kisebb szurkológárdák alakulnak a nyitott ablak előtt, ahol a bent  tartózkodó háziúr és a kinti kíváncsiak együtt kommentálják az eseményeket, ünneplik vagy épp gyászolják kedvenc csapatuk teljesítményét. 

A Spanyol negyedek egyik főutcája

Spanyol Negyedek története a XVI. századig nyúlik vissza. 1504 és 1734 között - miután a franciákat visszaszorították – Nápoly spanyol uralom alá került. Ez időt tájt az V. Károly császár irányította spanyol birodalom - az Amerika felfedezése után kiszélesedő - világ vezető hatalma volt. Az urakodót helyben a nápolyi alkirály képviselte, közülük a legjelentősebb Pedro da Toledo volt, akiről Nápoly mai főutcáját, a Via Toledót is elnevezték, és aki uralkodása idején hatalmas városépítésbe és a helyi szokások átalakításába kezdett. Hogy nem eredménytelenül, azt igazolják a mai " nápolyiságba" is szervesen beépült spanyol hatások a nápolyi nyelvben, a gasztronómiában, az öltözködésben és egyáltalán, a város arculatában és kultúrájában. 

A Spanyol Negyedek születése is Pedro da Toledo nevéhez kötődik. Az időnként fellázadó nápolyiak megregulázására idevezényelt spanyol helyőrség átmeneti elszállásolására kezdte el kiépíteni a városrészt a Sant Elmo erőd alatti domboldalon, többségében aprócska, a katonák számára gyakorlatilag csak hálóhelyül szolgáló lakásokat kialakítva.  A ma a Spanyol Negyedekre jellemző, utcára nyíló lakások, a "basso"-k vagy ahogy itt nevezik, a vascio-k elődei jöttek így létre, és ezek jellegzetességei alapvetően meghatározták a negyed arculatát. Mivel a sűrű beépítés kizárta a napfényt a lakásokból, az itt élők a mosott ruháikat a mai napig az utcák fölé kifeszített szárítókötelekre terítik, számítva a tenger felől áramló légáramlatokra. De a negyedek jellegzetes és igen változatos építményei, a lépten-nyomon felbukkanó, a helyiek által valamelyik szent vagy egházi (olykor világi) személyiség tiszteletére állított fogadalmi szentélyeknek (edicola votiva) is több funkciója volt: nem pusztán a helyiek vallásosságáról, hitének egyszerre szakrális és profán voltáról tettek tanúbizonyságot, hanem  az itt élők elhunyt szeretteivel kapcsolatos emlékek gyűjtő- és kiállítóhelyei is lettek, és emellett az eleinte fáklyákkal, majd gyertyákkal, újabban pedig elektromos égőkkel kivilágított edicoláknak volt egy praktikus felhasználása is: az éjszakai eligazodást segítették a közvilágítást nélkülöző sikátorokban.

Egy jellegzetes "basso", száradó lepedőkkel és fogadalmi szentéllyel

Sűrű beépítettsége, átmeneti katonai szállás jellege miatt a terület a kezdetektől a prostitúció és egyéb, a garnizon igencsak profán igényeit  kiszolgáló „kedvtelések”, és ezzel karöltve a bűnözés melegágya lett, ami gyakorlatilag a kétezres évek elejéig megalapozta a Spanyol Negyedek kétes hírnevét.

Pedig a XVII. századtól a katonai jelenlét visszaszorult, az épületeket a városba áramló bevándorlók vették birtokba, akik kézművességgel, és különféle szolgáltatásokkal járultak hozzá a terület gazdasági felvirágzásához. Különösen sok cipész és szabó nyitott üzletet a környéken. Mivel a Via Toledo hosszú időre a pénzügyi és kereskedelmi  élet központja lett, itt voltak (és vannak ma is) a legjelentősebb bankok és a tőzsde. Ez a tény hatással volt a közeli utcák lakóinak társadalmi összetételére is, és egy időre a Via Toledo körüli zóna a középosztály kedvelt lakhelyévé vált. Itália újraegyesítését követően lett a gazdasági átmenet egyik vesztese a környék, amelynek lakossága proletarizálódott, és a szegénység és nyomor újra  a városrész kriminalizálódását erősítette.

Francesco Tammaro (1939- ):Quartieri Spagnoli

Jelentős változás csak a XX. század végi infrastruktúra fejlesztések következtében indult el, amikor a metró és a helyi HÉV-állomás  (Montesanto) bekapcsolták a Spanyol negyedeket a város vérkeringésébe, egyre másra nyíltak meg a kis üzletek, aprócska vendéglők, civil szervezetek kezdtek el tenni annak érdekében, hogy a terület kétes hírét megváltoztassák, és turistákat, kíváncsiskodókat vonzzanak a gazdag történelmű és kultúrájú városrész élettel teli sikátoraiba.

Ma a Spanyol Negyedekben - bár a városrész továbbra is küzd a súlyos társadalmi problémákkal, a szegénységgel, az épületek és lakosai elöregedésével - egyre többen nyitnak vállalkozást, egyre több turista száll meg a gombamód szaporodó hotelekben és csodálja meg a málló falakra festett muraleseket (falfestményeket), a városban tanuló hazai és külföldi egyetemisták pedig felfedezték az egyetemeik közelében található olcsó albérleteket. A Spanyol Negyedeknek Nápoly legnápolyibb részének talán egy szebb, méltóbb jövője körvonalazódik napjainkban.

Egy kortárs, ismeretlen street art művész a mulandóságnak szánt utcai festménye Fotó: Sergio Siano