Kedves Olvasó!

Ez a blog vállaltan elfogult és személyes, akár egy szerelmes kamaszlány naplója, legfeljebb nem oly titkos. Témája Nápoly és  a "nápolyiság", ez az egyszerre furcsa, olykor bizarr, egyeseknek ijesztő, másoknak meg éppenhogy szívet melengető létforma, életszemlélet, világértelmezés, amit oly nehéz megragadni, szavakba foglalni, de amire mégis kísérleteket teszek ennek a blognak a keretei között. Az én Nápolyom színek, illatok, arcok, utcák, hangok, gesztusok, rejtélyek, érzelmek,  furcsa történetek kusza, mégis rendszerbe szerveződő, élő, mozgó, folyton változó elegye. Egyszerű és egyidejűleg végtelenül bonyolult képződmény. Egy hely, amelynek lakói megőriztek valami lényegit az idők során, egy hely, ahol két működő vulkáni terület közé szorítva élnek emberek vagy inkább azt mondanám ÉLNEK, világba kiáltó, nagy betűkkel írva. Itt a Carpe diem! nem tanács, hanem napi gyakorlat, a mindennapi élet mozgatórugója.

Ha Nápolyra gondolok, először a Vezúv és a Nápolyi-öböl képe képe jelenik meg a tudatomban, a vulkán, a tenger, a napsütés, a szigetek ... aztán már kusza halomban rakódnak egymásra a Spanyol és a Sanitá negyed sikátorainak képei a száradni kiterített lepedők lebbenéseivel, megannyi Enzo, Pasquale és Gennaro, Maria és Carmela arcának emlékével, a frissen sült pizza Margherita és a gőzölgő kávé illatával, a sarkamban dübörgő robogók zajával, az állandó dudaszóval és zsivajjal, a huncut kacsintásokkal és a széles gesztusokkal, a  Forza Napoli, sempre ( Hajrá Nápoly, mindörökké ) eskünek hangzó szurkolói biztatásával ...

Nápoly és a nápolyiak élete tele van furcsa, rejtélyes történetekkel, legendákkal,  titkokkal, nincs olyan ember, épület, szobor vagy egy egyszerű kávézó, amelynek  valós és képzelt története ne fonódna szorosan össze az itteniek emlékezetében. Aki valóban meg akarja ismerni ezt a várost, annak hinnie kell egy kicsit a szellemekben, a megmagyarázhatatlanban történetekben, és le kell tennie arról, hogy mindenre egzakt, tudományos igazolást keressen.  Az itteniek szeretnek együtt élni a legendáikkal, szeretik maguk is továbbszőni azokat, nap mint nap újakat teremtenek és szeretik titokzatos  mosolllyal a vállukat megvonni, amikor e rejtélyek megoldásával próbálkozik a kívülálló. Talán azért nehéz ennek a "nápolyiságnak" a megragadása, mert egy folyton mozgó, más alakot öltő, gyakran meglepő, de mégis valahol egylényegű dolog ez, amit leírni nehéz, de érezni lehet, és érzi mindenki, akit beszippant ez az olyan jólesően otthonos rendetlenség, amit Nápolynak neveznek. 

Aki utazási tanácsokat, turistákra szabott  általános ajánlatokat keres ezen a blogon, lehet, csalódni fog, egy átutazónak talán túl kaotikus az általam bemutatott világ.  A kíváncsiak viszont, ha adnak időt a megismerésnek, és útitársaim lesznek csavargásaim során, talán bekandikálhatnak néhány kinyitott ablakon és ajtón, megpillanthatják ennek a városnak a lelkét, szellemét.

Jó felfedezést!