2020. december 28. írta: BalErika

A világ legnagyobb szabadtéri képtára a Spanyol Negyedekben

Fabrizio Esposito street art

Nápoly a világ talán legnagyobb szabadtéri képgalériája. A város, ahol a házfalak és a kapuk, gyakran az aszfalt is festővászonná lényegülnek át, az évszázados omladozó vakolatok, a minden egyediséget nélkülöző, komor vasajtók új életre kelnek a street art művészeinek keze nyomán. Bevallom, gyakran jobban lenyűgöznek ezek a modernkori freskók, mint némely barokk templom kupolafestményei. Az utóbbi években látogatásaim során mindig kerítettem alkalmat arra, hogy fényképezőgépemmel „elveszhessek” a Spanyol Negyedek sikátoraiban, hogy újra rácsodálkozhassak egy-egy újonnan keletkezett falfestményre.

A street art a 90-es évek jellegzetes urbánus képzőművészeti irányzata, amelyhez hozzátartozik az egyediség és a köztéri jelleg. Házak és egyéb városi építmények falain megjelenő expresszív ábrázolásokban manifesztálódik, nem ritkán erős szociális, politikai üzenettel, de kereskedelmi szándék nélkül. A világban talán a legismertebb képviselője a Banksy néven alkotó angol művész, de az olasz és köztük a nápolyi utcai festőket is a legjobbak között jegyzik.

Nápoly ma már a street art Mekkájának számít, ahol nemcsak helyi, hanem nemzetközileg ismert művészek is alkotnak. Banksy Pisztolyos Madonnáját legalább annyian keresik fel a Piazza Gerolomini-n, mint Caravaggio Szent Orsolya vértanúsága című képét a Palazzo Zevalosban. És ha a várost egy óriási kiállítótérnek tekintjük, akkor a legnagyobb, legérdekesebb „terme” kétségkívül a Spanyol Negyedekben van: itt szinte minden második házfal, bolt- és műhelyajtó, templomkapu, lakásbejárat viseli ismert és ismeretlen művészek festett vagy felragasztott alkotásait. Nem véletlenül: ebben a városrészben van a legtöbb kulturális és művészeti egyesület, közösségi intézmény, amelyek összefogják és inspirálják ezeket a közterületi és más művészeti (zenei, színházi) projekteket.

A muralesek nem csak színesítik a kerületet, de turistalátványosságnak, jelentéssel, különleges szimbolikával bíró művészeti attrakciónak is számítanak. Az urbánus művészet reflexiói ezek antik és modern, szent és profán alapokkal, egy ezertradíciójú nép történetére, erős szociális tartalommal.

Egyik kulturális egyesület tagjainak zenés-táncos hagyományőrző utcai felvonulása a Monte Santon

A Spanyol Negyedekből indult a Nápoly felemeléséért indított civil mozgalom, a Cuore di Napoli (Nápoly szíve), a különféle jelentéseket hordozó megosztási és kommunikációs platform, mai szóval élve, városi brand, amely az emberek érzésein keresztül kívánja erősíteni a városhoz kötődés élményét. Ennek ugyanúgy része a szívélyes nápolyi vendéglátás egy-egy trattoriában, mint a város különlegességeinek és szépségeinek bemutatása a helyieknek és az ide látogatóknak, a milliónyi szervezett városi séta keretében.

Ismert és ismeretlen street art művészek rajzolták tele ezt a városrészt, néha megejtően szép, máskor furcsa-érdekes, nem ritkán bizarr, de mindenképp gondolkodásra késztető képekkel, jelenetekkel. Ábrázolásaikban ötvöződik evilági és misztikus, modern és antik, áhítatos és groteszk. Békésen megfér egymás mellett Teréz anya és a prostituált, a mindenki által rajongott nápolyi énekes portréja, a furcsa, pogány ábrázolásokra emlékeztető rajzokkal. Itt minden művész a mulandóságnak dolgozik, a pillanatnak készítik alkotásaikat, hiszen a művek idővel lekopnak a festékkel, szétmállanak a vakolattal. De talán épp ez adja ezeknek az ábrázolásoknak a varázsát, különlegességét: egyediek, mulandóak és megismételhetetlenek.A szerzők többségének csak a művésznevét vagy még azt sem ismerjük, mégis úgy tűnik, egyre többen állnak a kőből, vasból készült "festővásznak" elé, hogy ilyen módon is kommunikáljanak a helyiekkel és az ide látogatókkal. Az itteniek pedig büszkén mutogatják az idegeneknek kincseiket, és kis ünnepségekkel, eszem-iszommal, zenével, együttléttel ünneplik meg, ha egy-egy nagyobb munka véget ér.

Mindenkinek, aki Nápolyba látogat, jó szívvel ajánlom, hogy ha teheti, csavarogjon egyet a Spanyol Negyedek sikátoraiban, fedezze fel ennek az élő és lélegző képeskönyvnek a színes illusztrációit, ”olvasson” a rajzokból, ismerje meg a történeteket. Kedvcsinálóként bemutatom néhány személyes kedvencemet és ahol tudom, azok alkotóit. Kellemes nézelődést!

Cyop&Kaf street art

Személyes kedvenceim (ezért többet is írok róluk, sorry) Cyop&Kaf (a művésznév ellenére egy személyről van szó) egyszerű, groteszk, meghökkentő, olykor meseszerű ábrázolásai. Karakterei szürreálisak, álomszerűek, de ábrázolásai dinamikusak és gondolkodásra késztetőek.Többségüket 2009 és 2018 között festette, megtestesítve a rajzokban saját legbensőbb félelmeit, nyugtalanító vízióit.

Ahogy a Sanitá negyednek vagy Materdeinek vagy sorolhatnám Nápoly más kerületeit is, a Spanyol Negyedeknek is megvan az a meghatározó street artist művésze, aki a legszorosabban kötődik a területhez és munkái alapvetően alakították annak arculatát. A Quartieri Spagnoliban Cyop&Kaf ez a művész. 243 művet hozott létre, amelyek egy része persze már nincs meg, de a többség szerencsére ellenáll az idő és az öncélú graffitizők támadásainak. Ezen az online térképen meg lehet nézni eddigi munkáit:

http://www.cyopekaf.org/qs-map/

Műveit legtöbbször a helyi utcagyerekek bevonásával készíti el, akik barátot és példaképet látnak benne. Tehetségének egy másik produktuma A Titok (Il segreto) című díjnyertes dokumentumfilm, amelyben a Spanyol Negyedek utcagyerekeinek egy igen nagy érzékenységgel bemutatott történetén keresztül szemlélteti mindazt, ami valahol Nápoly és a nápolyiság lényege, annak minden árnyalatát megmutatva. Ha valakit érdekel, a dokumentumfilm olasz felirattal (a nápolyi a beszélt nyelv a filmben) megtekinthető itt:

https://vimeo.com/84120689

Francisco Bosoletti street art

Mario Filardi street art

Leone Peretti street art

Az Emanuele De Deo utcában több híres murales (falfestmény) is található: az egyik legnagyobb az argentin Fransisco Bosoletti Izisz című óriás freskója, a másik Mario Filardi által 1990-ben, a második olasz bajnoki cím megnyerése után készített Maradona muralese, amely a futballista nemrég bekövetkezett halála után még inkább zarándokhellyé vált, pedig már előtte is az FC Napoli amolyan szabadtéri klubja volt a hely. Maradonával szemben, kisebb méretű, de nem kisebb jelentőségű személyiségek arcképei díszítik a ház falát: Pino Daniele és Lucio Dalla, két nápolyi énekes legenda és a híres színész, Massimo Troisi portréja, sőt, a közeli útkereszteződésben Luciano di Crescenzo, a sokoldalú színész-fotográfus-filozófus néz velünk szembe, akiről a Professore nevű bár kapta a nevét a Trieszt és Trento téren (a kávézó volt a törzshelye).

Néhány fotó Totó sikátorából (sajnos, itt nem tudom az alkotók nevét)

Utolsó alkalommal, mikor ott jártam fedeztem fel Totó, a híres komikus színész „sikátorát”, ahol egymást érik a falakon a különféle Totó-ábrázolások és híressé vált mondatok, mintha csak filmkockák képei lennének. Tavaly nyár végén fiatal művészek 20 falfestményt dedikáltak a Nápoly-szerte imádott színész filmjeleneteinek, ki-ki a maga stílusában.

Nem lenne teljes a kép, ha a street art egy speciális ágáról, a stencilről nem esne itt szó, ami tudom, hogy nálunk a rendszerváltás előtti ellenzéki soksorosítási technika volt, de a street artban a körbevágott papír festősablonok kiragasztását jelenti, és Nápolyban láthatjuk is őket a falakon szép számmal. A legérdekesebb projekt a Spanyol Negyedekben egy nő, a Roxy in the Box művésznevet viselő street artist nevéhez kapcsolódik, aki nemzetközileg ismert személyiségeket ültetett a bassok és műhelyek bejárata mellé. Csavargásaink során találkozhatunk Dolce&Gabbana, Sofia Loren, Madonna, Monica Bellucci, Naomi Campbell, Isabella Rossellini, Marina Abramovic, Che Guevara, Amy Winehouse, Andy Warhol stencil figuráival is.